Tetszett. Így vagyok én Coelho bármelyik könyvével. Van benne valami, amit mindig is tudtam, és kellett ez az ‘aha’ érzés.

Brida egy fiatal, húszéves lány, aki meg akarja fejteni ‘a titkot’. Végülis, azt hiszem mindannyian ezt szeretnénk. Megkeresi a Mágust, egyedül tölt egy éjszakát az erdőben, megtanulja, mi a “Sötét Éjszaka”. Rájön, hogy nem így szeretne tanulni, elszegődik hát Wiccához (ez egészen kezd egy népmeséhez hasonlítani (: ). Aztán jön sorra minden… próbatételek, szerelem, a “másik fél”.

“Sa ai curaj sa faci mereu pasii pe care ti-i doresti e singurul fel de a arata ca te crezi in Dumnezeu.” (“Az egyetlen út, hogy megmutasd, hiszel Istenben, az, hogy van erőd, hogy mindig azokat a lépéseket tedd meg, amelyeket szeretnéd.”)

“Se gandea la maretia sufletului adevaratiolor intelepti, care-si petreceau toata viata cautand un raspuns ce nu exista si, atunci cand isi dadeau seama de asta, nu fabricau explicatii. Traiau, cu smerenie, intr-un Univers pe care niciodata nu-l puteau intelege. Insa puteau lua parte la el, iar singurul mod posibil era sa-si urmeze propriile dorinte, propriile visuri – pentru ca astfel se transforma omul intr-un instrument al lui Dumnezeu.” (“Az igazi bölcsek lelki nagyságára gondolt, akik egész életüket arra áldozták, hogy keresték a választ, ami nem létezik, és amikor erre rájöttek, nem kerestek magyarázatokat. Tovább éltek egy világban, amelyet sose fognak megérteni. Azonban részt vehettek benne, és az egyetlen lehetséges mód az volt, hogy követik a saját vágyaikat – mert így válhat az ember Isten hangszerévé.”)

“[…] asta ai facu sa traiasca fiecare clipa ca si cum ar fi fost ultima, iar dragostea dintre ei a ajuns sa aiba acea intensitate a lucrurilor care au devenit eterne pentru ca stiu ca vor muri.” (“[...] emiatt pedig úgy élt minden pillanatot, mintha az lenne az utolsó, és a szerelemük elérte azt az intenzitást, mint azok, akik örökkévalóvá váltak, mert tudták, hogy meg fognak halni.”)

“Cand gasesti un lucru important in viata, nu inseamna ca trebuie sa renunti la toate celelalte.” (Amikor találsz valami fontosat az életedben, még nem jelenti azt, hogy minden másról le kell mondj.”)

“Fiecare zi era mai buna decat ziua anterioara, chiar daca nu profita de ceea ce a invatat, chiar daca se revolta, spunand ca viata e nedrepta.” (“Minden nap jobb mint az előző, akkor is, ha nem használta fel azt amit tanult, akkor is ha lázadt és azt mondta, hogy az élet igazságtalan.”)

“Atata timp cat existau oameni care stiau ca toate intelepciunea omeneasca era nebunie in fata lui Dumnezeu, lumea isi va continua drumul de lumina.” (“Amíg élnek emberek, akik tudják, hogy Isten szemében a tudás őrültség, a világ folytatni fogja fényútját.”)

“Mult mai grea, pentru ca era mai simpla, iar lucrurile simple par mereu mult prea complicate.” (“Sokkal nehezebb, mert sokkal egyszerűbb, és az egyszerű dolgok mindig sokkal bonyolultabbnak tűnnek.”)

“Greseala a fost cea care a pus lumea in miscare, spuse Maestrul. Niciodata sa nu-ti frie frica sa gresesti.” (“Egy hiba által került mozgásba a világ, mondta a Mester. Sose féj hibázni.”)

“Dumnezeu era Dumnezeul celor curajosi. Si va sti sa-l inteleaga, caci curajosi sunt aceia care iau decizii cu teama, care sunt chinuiti de demon la fiecare pas al drumului si sunt nelinistiti de tot ceea ce fac, intrebandu-se dace face bine sau nu. Si, chiar si asa, actioneaza. Actioneaza pentru ca si ei cred in miracole, ca vrajitoarele care dansau, in acea noapte, in jurul focului.” (“Isten a bátrak Istene. És meg fogja érteni, mert a bátrak azok, akik félemmel határoznak el valamit, akiket minden lépés előtt kínoz a démon, és nyugtalanok attól, amit csinálnak, megkérdezvén magukat, hogy helyesen cselekszenek-e. És ennek ellenére is, cselekednek. Cselekednek, mert ők is hisznek a csodákban, mint azok a boszorkányok, akik azon az estén táncoltak a tűz körül.”)

“Oamenii ofera flori pentru ca in ele sta adevaratul sens al Dragostei. Cine va incerca sa posede o floare ii va vedea frumusetea cum se vestejeste. Insa cine se va uita la o floare pe camp va ramane cu ea pentru totdeauna. Pentru ca ea devine una cu dupa-amiaza, cu apusul, cu mirosul pamantului umed si cu norii de pe cer.” (“Az emberek virágot ajándékoznak egymásnak, mert a virágok jelentik az igazi szerelmet. Amikor valaki birtokolni akar egy virágot, láthatja, hogy hervad el a szépsége. Azonban amikor valaki egy mezőn egy virágra néz, az övé marad örökre. Mert a virág eggyé válik a délutánnal, a naplementével, a nedves föld illatával és a felhőkkel az égen.”)

Nagy kíváncsisággal kezdtem neki. Összességében tetszett, szimpatikus volt a főszereplő, de egyes részeket, például az a fejezet, amelyben hosszú oldalakon keresztül taglalja, hogyan aludt gyűléseken az igazgató, nagyon unalmasnak tartottam.

“A legtöbb emberrel alig történik valami. De sokat képzelődtem. Ez is az életünkhöz tartozik. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor a nő a hazugság és a vágy az igazság. Egy álom is valóság.”

“Úgy érezte, hogy felszabadul, hogy ő is sok mindent maga mögött hagyott, hogy sok minden nem köti már, ami annak előtte, s az a fiatalmeber, aki ott ül, az olasz könyvvel kezében, voltaképp ő is meg nem is ő, mindenki lehet, aki akar, mert a folytonos helyváltoztatással a helyzetek végtelen lehetőségébe jutott, holmi lelki álarcos bálba.”

“Csillag és szemét a sorsunk.”

“… ezen a nyelven, mely oly szép, hogy nem is hétköznapra való…”

“Nem értették őket, tehát gyűlölték.”

“Úgy gondolkozott, hogy akinek részévé jutott ez az ismeretlen célú kaland, melynek vége a megsemmisülés, az minden felelősség alól föl van mentve s jogában áll, hogy azt tegye, amit akar, például végigfeküdhet a kocsiúton, és minden ok nélkül elkezdhet jajgatni anélkül, hogy különösebb megróvást érdemelne.”

“Erre gondolt: belőlem nem lesz semmi, elzüllök. Erre gondolt: minden leszek. Erre gondolt: meghalok jövőre, huszonegy éves koromban. Erre gondolt: sohase halok meg. Mindenre gondolt, egyszerre.”

“Pajtás, én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvízt és a döghalált.”

“… hogyha a halált nem bírhatja el, legalább előszobájába tekint be, s általában végzetesen izgatták a szörnyű dolgok, a megsemmisülés kis és nagy színjátékai, a lassú vagy gyors pusztulás, mert azt remélte, hogy valamit mégis elleshet a titokból akkor, amikor az ismeretlen láb reánk tipor s a lét észrevétlenül a nemlétbe süllyed.”

“Egy virágáruslány és egy úrinő között nem a viselkedésükben van a különbség, hanem abban, ahogy bánnak velük.”

“Nem az vagyok, akinek lennem kellene,
Nem az vagyok, aki lehetnék,
De az sem vagyok, aki voltam.”

“A szeretet érzéssé válik, amit akkor érzel, amikor az az érzésed, hogy azt érzed van egy érzésed.”

“Tudom, hogy azt hiszed, érted, amit hallani véltél tőlem, de abban nem vagyok biztos, hogy tudatában vagy annak, hogy amit hallottál, az nem azonos azzal, amit mondani akartam.”

“Ha nem látom az arcot, amelyet elképzelek, elképzelem az arcotm melyet látok.”

“Ne beszélj a júniusról! Ne beszélj az őszről! Ne beszélj semmiről! Mutasd meg!